Időutazás Kambodzsában

Ha szüleink, nagyszüleink fekete-fehér fényképeit nézegetjük, hallgatjuk a történeteiket, mit nem adnánk azért, hogy időben visszamenjünk és egy kicsit a saját szemünkkel szétnézzünk a múltban. Abban a múltban, amikor még nem voltak zsúfolt, nagy bevásárlócentrumok, hipermarketek, amikor nem volt az a rohanó élet...

Nos, a XXI. századan ez az időutazás lehetséges. A teljes, igazi szabadságot, nyugalmat nosztalgia mellett bárki megtapasztalhatja, átélheti.
Ha igazi pihenésre, kikapcsolódásra vágyunk, akkor talán jobb olyan helyre utazni, ahol nem azt találjuk, amit itthon, vagy a fejlett országokban, ahol elkerül bennünket a nagyvárosi nyüzsi. És ha nincs pénzünk Hawaiira, akkor irány kelet. Pontosabban Dél-Kelet Ázsia, azon belül is egy olyan ország, amelynek a lakosság túlnyomó többsége harminc év alatti, ahol egy négyszáz fős lakodalom közepesnek számít, ahol este a családok kivonulnak a parkba, és még a kamaszok is fogócskáznak, tollasoznak, ahol az egész város együtt élvezi a csillagos ég alatt a szabadságot, ahol nyugodtak az emberek, nem hallani dühös, indulatos kirohanásokat. Egy olyan ország, ahol a kis falvakban cölöpökre épített házakban élnek, és este csak egy akkumulátorról pislákol egy kis égő. Egy olyan ország, ahol nagyon erős az erkölcsi tisztaság, ami azt jelenti, hogy a fiatalok nem bonyolódnak a szülők tudtán kívüli titkos szerelmi kapcsolatokba, és csak a házasság után adják át magukat egymásnak.

Melyik országról van szó?
A legenda szerint egy száműzetésben élő herceg beleszeretett a nagák hercegnőjébe (emberi vonásokkal bíró sárkány, vagy egyesek szerint kígyó), és házasságukkor a hercegnő apja nászajándékként kiharapta az óceán egy darabkáját, és így egy nagy hamm-ra megszületett Kambodzsa...

Sokan turistaként egy dél-kelet ázsiai körutazás során jutnak el, megtekintik az ősi civilizációt jelképező Angkort, vagy ellátogatnak a királyi palotába, de talán kevesen vannak, akik visszatérnének, pedig rengeteg érdekességet találhatunk – persze, ha egyáltalán testközelből meg akarjuk ismerni azt a világot, és nem csak egy távolságtartó „vitrinturisták” vagyunk, felsőbbrendűségi érzéssel.
Szálloda helyett jobb egy befogadó családnál földön aludni, a kontinentális reggeli helyett igazi khmer reggelit fogyasztani, szintén földön ülve. Ha pedig mosakodni szeretnénk, akkor a zuhanyrózsa helyett mi magunk merhetjük a vizet az erre kialakított beton víztároló kádból, és ha segítség kell, még a hátunkat is megmoshatják...A meleg miatt egyébként naponta háromszor is fürdenek a kambodzsaiak, de kétszer biztos.
Ha az embernek mégis hiányozna a „hazai”, azért, megtalálható minden, hisz dinamikusan fejlődik az ország, és a fővárosban összesen két bevásárló áruházban megkaphatunk bármilyen élelmiszert, vagy műszaki cikket, ruhát.

Ami érdekesség még, hogy noha a lakosság többsége fiatal, ruházatuk főleg nem a farmer és a póló, hanem jellemzően nadrág és ing. Ezért könnyen megkülönböztethető egy kambodzsai fiatal mondjuk egy thaifölditől.
Közlekedés szempontjából pedig az a szabály, hogy nincs szabály. A kis scooterek minden irányból ahhonnan csak lehet, jönnek. Az autót úgy veszik körbe, mint egy sziklát kikerülő vízáradat. A kis robogókon viszont – nem vicc – egy 5 tagú család simán elfér. Ha valaki kíváncsi, hogyan, személyesen győződjön meg róla...
Ha pedig esküvőturizmusra vágyunk, nos erre is nyílik lehetőség. Bepillanthatunk a tradicionális khmer esküvők menetébe. Erről több oldalon keresztül lehet beszélni, de ízelítőül annyit, hogy a khmer esküvő nem csupán a vőlegény és menyasszony közötti egybekelést jelenti, hanem a két család egyesülését.
Ha egy fiatal férfinak megtetszik egy lány, először a szüleinek kell beszámolnia róla, akik beleegyezésüket, vagy ellenvetésüket adhatják. Ezután ha a két családból a szülők egyetértenek egymással, akkor megkezdődik a hozomány összegyűjtése.
A vőlegénynek a menyasszony szülei által meghatározott összeget kell felajánlania (városon ötezer, falun kb. ezer dollár), amely a későbbi esküvői szertartás költségeinek egy részét fedezi. Az esküvőhöz kapcsolódó minden előkészületet a lány családja teszi meg.

A lánykérés hónapokkal megelőzi az esküvőt. Amikor a fiú és a lány találkoznak egymással, a történet szerint indirekt módon fejezik ki először egymás iránti szimpátiájukat.
Az okos fiú és az okos lány párbeszéde így hangzik:
-    Ebben a faluban találok-e női lelket, mert eddig csak nőstényeket láttam?
-    Van férfi a te faludban? – jön a válasz
-    Tudod-e mi a különbség a női lélek és a nőstény között?
-    Tudod-e mi a különbség a férfi és a hím között?
A párbeszédben a nőstény a tehénre utal, a hím pedig az ökörre, ami azt jelenti, hogy több partnere van. A szavak a személyiséget mutatják, a hozzáállás pedig a vérvonalat.
Ha kölcsönös a szimpátia, a fiú szülei követet küldenek a lány szüleihez.
„Van egy jó magom, elültethetem-e?” Ha a szülők elégedettek, akkor a válasz: „Van egy jó földünk és szükségünk van a jó magra.” Ha pedig úgy gondolják, hogy még túl korai az idő, mert még túl fiatal a lány, akkor „Nincs még itt a vetés ideje, művelni kell a földet.”
Az esküvői szertartáson egy alapvető különbség megmutatkozik a nyugati és az ottani kultúra között. Idehaza a vacsorakor, vagy a tortaszegéskor az ifjú pár egymásnak nyújta a kanalat, míg Kambodzsában legelőször a szülők felé. Ezzel kifejezik, hogy ha már nagyon megöregszenek, akkor ők fognak gondoskodni róluk, csakúgy, ahogy a szülők etették őket kisgyermek korukban.

Érdemes az emberi és kultúrális szépséget is megcsodálni az ember alkotta építmények lenyűgöző szépsége mellett.

írta:Kozma György