Adjon Isten, ami nincs, az új esztendőben: keljen fel újra lehanyatlott bús napunk és süssön fényesen. De vegye is el Isten, ami van: a gondot, bánatot, betegséget, és ha baj fejünkre támad, sebes széllel szálljon el. Az újév első hónapjában vessen lelkébe békemagot minden dolgozó ember, boronálja be vetését jövőbevetett hittel és elhintett magjából nem vész kárba egy sem. De ha jégverés zúdul vetésre, akkor is megmarad a kalász és aratáskor új küzdéshez új erőt takarít csűrébe.
Reménnyel álljatok meg az újesztendő kapujában: hiszen az embert nem a vak sors keze rángatja, hanem még a vihar is akarat ad vállára szárnyat, hogy szembeszálljon a fergeteggel. Csak akarnunk kell és kelő napunk ránk süt újra az új esztendőben.

Fábián Ernő, 1927.