Üzenetek a múltból
Július
Süvege a nap,
karszéke a messzekéklő bérc, számadó
könyve a végtelen búzatábla, úgy
idézi maga elé elszámolni az embert az esztendő
pénztárnoka: Július. Nap – nap után,
pirkadati időben, mikor a harmat még ott rezeg a
fűszálon, néma menet indul meg a
leszámolásra. Vállukon kasza, homlokukon gond
és tekintetük ott csüng az esztendő igaz tollal
mérő pénztárnoka.
Szó nem hallik a néma seregben, csak a kaszák
suhognak. Minden levágott rendjük egy sor az esztendő
pénztárnokának könyvében, minden
kévéjük számjegy a nagy
leszámolás rubrikáiban. Számol –
számol az esztendő pénztárnoka és
könyvének lapjain aranyos búzakeresztekben
áll a végösszeg. Kiveri ekkor a tollát,
és ennyit mond az előtte tolongó seregnek: dolgoztatok,
fáradtatok, íme itt van hát munkátok minden
aranya, és itt van esztendőtöknek nehéz keresztje is.
Fábián
Ernő, 1927.